Köles

(Panicum miliaceum, Rispenhirse)

Termesztési irány: Az ország déli és középső részén másodnövényként, máshol fővetésben termeszthető. Jelenleg főleg madáreleség. Szalmája értékes takarmányszalma.

Biológiai jellemzők: Melegigényes, szárazságot jól tűri, a bugahányás és az érés kezdete között vízigényes. A könnyen felmelegedő, középkötött, jó táperőben lévő vályogtalajok növénye, de a tápanyagban gazdag homoktalajokon is termeszthető. Tenyészideje 70-100 nap.

Helye a vetésforgóban: Főnövényként ritkán termesztik, a kettőstermesztés egyik legjelentősebb növénye. Vethető őszi keveréktakarmányok, őszi árpa, búza és rozs után, utóveteményként kapásnövények követhetik, önmaga után nem termeszthető.

Talajelőkészítés, vetés: Az aprómagvú növényeknek szükséges ülepedett, finomra elmunkált magágyba, május 10. és július 10. között 12 cm sortávra vessük, 7,0-8,5 millió szemet ha-ként (ezermagtömeg: piros magvú: 4,5-5,0 g, sárga magvú: 5,0-6,0 g), ez 30-40 kg/ha vetőmagot jelent. Fontos az egyenletes 1,0-2,0 cm mélységű vetés. Utána hengerezni kell.

Tápanyagigény: 1 tonna terméshez fővetésben: 27 kg/ha nitrogén-, 13 kg/ha foszfor, 20 kg/ha kálium- hatóanyagot igényel. A műtrágyázás alaptrágyaként javasolt. Másodvetésben csak N-t adjunk.

Károsítók, ápolás: Betegségei: baktériumos levélcsíkosság, fuzáriumos gyökérrothadás és fuzáriumos levélfoltosság. Kártevői: drótférgek, kölesgubacslégy, fritlégy, kukoricamoly, veréb. Betakarítás: Viaszérésben aratjuk, amikor a bugák sárgulnak az első magvak érettek, és a szemtermés a fajtára jellemző színű, a levelek még zöldek. Pergésre hajlamos, a szemek könnyen sérülnek. Kedvezőbb a kétmenetes betakarítása.