Szarvaskerep

(Lotus corniculatus)

Termesztési irány: Jó méhlegelő, kitűnő takarmánynövény. Fiatalon és virágzás idején zöld állapotban az állatok általában szeretik, és szénáját is szívesen fogyasztják. A lovak viszont nem kedvelik, sőt gyakran kerülik.

Biológiai jellemzők: Szárazságtűrő, évelő (3-5 éves) takarmánynövény. Különböző fekvésű - száraz, üde, nedves - legelőkön és réteken gyakori, értékes, elterjedt, de nagyobb termést csak a csapadékosabb területeken ad. Jól sarjadzik, és nagyon igénytelen.

Helye a vetésforgóban: A lucernához hasonlóan állítsuk a növényi sorrendbe. Főleg gyeptársulásokban jelentős. Szántóföldi szálas takarmánynövényként, tisztán vetve csak olyan talajokon érdemes termeszteni, ahol az értékesebb pillangósok /lucerna, vörös here/ termesztése már nem gazdaságos.

Talajelőkészítés, vetés: A kaszálók és legelők telepítésekor kisebb arányban (5-10%) kívánatos felvenni. Vethető kora tavasszal vagy nyár végén, de általánosabb a tavaszi vetés. Ha gyepkeverékbe vetjük, akkor a hasznosítási célnak megfelelő pázsitfüvekkel és pillangósokkal társítjuk.
Vetőmag-szükséglete tiszta vetés esetén 14-16 kg/ha. Füvesherés keverékekben mindig a természeti viszonyok és a termesztési cél határozza meg a szarvaskerep vetőmag-arányát.

Károsítók, ápolás: Betegségei a lisztharmat és a rozsda. Kártevői a csipkézőbogarak, a kabócák és a drótférgek.

Betakarítás: A 2. évtől kezdve ad teljes termést, de a tavasszal vetett szarvaskerep már a telepítés évében is adhat egy kaszálást. Csak egyszer érdemes kaszálni, és a sarjút legeltetéssel lehet hasznosítani. Zöldetetésre virágzás előtt kaszáljuk, mert később megkeseredik. Jobb, ha szénát készítünk belőle, ami egyébként elég nehéz, mert a szarvaskerep levelei erősen peregnek. Az átlagos szénatermés 2 t/ha körül van.
Magnak az első növedéket hagyjuk meg, de jobb talajokon sikeres lehet a sarjúból történő magfogás is. Termése 4-6 magvú hüvely. Ezermag-tömege 1,2-1,3 g.